An adventures Safari / Egy kalandos szafari

I want to start it from the beginning:

In Africa, there are plenty of safaris you can choose from, but you have to do a good research to make sure which company offers the best available for you. We started to looking at safaris on the Internet last November and chose Bobby Camping Safari with a 4 days/3 nights offer. There were lots of emails between Mr Murtaza (Bobby) and me and he answered to all my silly questions strait away. On arrival to Arusha, we got a driver, Mohamed, who took us to the hotel and on the following day we started our journey to the National Parks.

Egy kicsit az előzményekről:

Afrikában a szafarikból bőséges a kínálat, azonban nem mindegy, hogy melyik társaság az adott árért mit kínál cserébe. Ez a mi választásunk volt. Tavaly november környékén kezdtük el a keresést az interneten. Választásunk a Bobby Camping Safari-ra esett, több okból kifolyólag. Mr Murtaza (Bobby) minden kérdésünkre azonnal választ adott, és elfogadtuk az általa kínált 4 napos programot. Arushába való érkezéskor kaptunk egy sofőrt, Mohamed személyében, aki elvitt bennünket a hotelbe és a következő nap megkezdtük utunkat a Nemzeti Parkok felé.

20140228_122010

On the first day we visited the Tarangire National Park, fortunately Mohamed was a very experienced driver, his eyes were like the eagle’s eyes, so we had plenty to see and experience. My favourite animals are elephants, so I think we were at the right place at the right time to see them in front of us, by the river. Mohamed said: “That’s better then nothing!” Wow, it was amazing. (I wish I could post the video here too, but unfortunately Youtube is not available in Tanzania at all, and WordPress supports videos only from that website. If you are a friend of mine on Facebook, you will be able to see it, otherwise please come back later on to check out this blog entry again.)

Az első nap meglátogattuk a Tarangire Nemzeti Parkot, szerencsére Mohamed egy tapasztalt vezető volt, szeme, mint a sasé, szóval látnivalóban és élményekben gazdag volt a nap. Az én kedvenc állataim az elefántok, szóval szerintem jó időben jó helyen voltunk amikor ott haladtak el előttünk, a folyóparton. Mohamed azt mondta: „Ez több a semminél!” Micsoda? Ez valami csoda volt! (Bárcsak fel tudnám tölteni a videót ide, de sajnos Youtube nem elérhető Tanzániában, WordPress pedig csak ezt támogatja. Ha az ismerősöm vagy a Facebook-on, meg tudod majd nézni, ha nem, kérlek látogass el ide újra a későbbiekben.)

20140228_115347

20140228_15384120140228_154226

DSCF2446DSCF2472DSCF2575

Passed a few Masai villages on the way and asked Mohamed about it. I was just wondering about those kids there: they don’t get a good education, they probably haven’t got an idea what they can see and learn in the world, so they don’t miss it. Bogi and me were sure, some words, like Internet, Facebook, computer, smart phones, stress… have got no value there, and others, like: share, love, care, peace have an increased meaning. But still: it seemed they were happy there.

Az úton elhagytunk néhány maszáj falut is, Mohamedet faggattuk az ottani életről. Az ottani gyerekekről tűnődtem: nem kapnak valami jó oktatást, talán azt sem tudják, hogy mit láthatnak és tanulhatnak a nagyvilágban, egyszóval nem is hiányzik nekik. Bogi és én biztosak voltunk abban, hogy néhány szónak, mint Internet, Facebook, számítógép, okos telefon, stressz… nincs értéke, de másoké viszont felerősödik: megosztás, szeretet, gondoskodás, béke… És mégis: boldognak tűntek.

DSCF2614[4]DSCF2603DSCF2617

IMG_1354IMG_1355

Stayed at Twiga Campsite: there was a moment when it all reminded me for the summers at Lake Balaton in Hungary, from my childhood: hot summer nights and mosquitoes🙂 then some Tanzanians entertained us with great music and dance show. We were very tired at the end of the day, so put our feet up (after another G&T) in the tent and enjoyed being there. When the sun had gone down and it was all dark, we just couldn’t believe in our own eyes: there were millions of shining stars on the sky and it was something really beautiful.

Szálláshelyünk a Twiga Campsite-ban volt, egy röpke pillanatra a balatoni nyarak csodás emlékei törtek fel bennem: meleg nyári esték és szúnyogok🙂 de aztán a tanzániaiak zenés műsorral szórakoztattak bennünket és a kempingben elszállásoltakat. A nap végére nagyon fáradtak voltunk, szóval (egy másik Gin-Tonic után) felraktuk a lábainkat és csak élveztük, hogy ott lehetünk. Amikor besötétedett, nem hittünk a szemünknek: milliónyi volt a csillag az égen és fényük valami meseszép volt.

IMG_1337

20140228_181422

According to Bogi, there was a wake up call at 5am in the camp site, but I didn’t hear anything. Even though I slept on a thin mattress in a tent, it was my best night sleep ever in Africa. We also had a private cook with us (employed by the Bobby Camping Safari too), Mr Nnko (we just called him Charles). He prepared nice breakfast for us then we left the camp site and drove through Ngorongoro National Park. Only stopped for a short time at the crater view point to take some photos then we were heading to the Serengeti National Park.

Bogi szerint volt egy ébresztő hajnali 5-kor a kempingben, de én nem hallottam semmit. Egy vékonyka matracon aludtam egy sátorban, de be kell vallanom, hogy mióta Afrikában vagyok, akkor aludtam a legjobban. Volt egy külön szakácsunk is (a Bobby Camping Safari-nak az alkalmazottja), Mr Nnko (de mi csak Károlynak hívtuk). Miután megettük a fincsi reggelit, amit nekünk csinált, elhagytuk a kempinget és végigmentünk a Ngorongoro Nemzeti Parkon. Csak egy rövid időre álltunk meg, ahonnan jó kilátás volt a kráterre, hogy néhány fotót készítsünk, majd irány a Szerengeti Nemzeti Park.

20140301_08031120140301_10354220140301_133259

Stopped at the main entrance to have packed lunch (tomato and jam sandwich) and Bogi and me went up the hill to enjoy the view. Spent quite a lot of time there, thinking about how lucky we were, absorbed all the positive energy what that moment could give us. Didn’t worry too much about how late we were: “No hurry in Africa!” The other thing was: a few days earlier Vicky commented on one of my photos on Facebook, when I said I was feeling lucky: “Edit, you EARNED it!” Have to tell you, she was right… Being in Africa and see all these beauties, it wasn’t luck, it was hard work for both of us. We deserved to be there.

Megálltunk a főbejáratnál, hogy ebédet együnk (paradicsomos lekváros szendvics) és Bogival felmentünk a dombtetőre, hogy ott is gyönyörködjünk a kilátásban. Elég sok időt töltöttünk ott, azon morfondíroztunk, hogy milyen szerencsések vagyunk, és magunkba szívtuk a pozitív energiát, amit az a pillanat adott nekünk. Egyáltalán nem foglalkoztunk azzal, hogy a többiek ránk várnak odalent: „Nincs hajtás Afrikában!” Egy másik dolog az volt, hogy előtte egy pár nappal Vicky, egy volt kolléganőm kommentált egy fotómat a Facebook-on, amikor azt írtam, milyen szerencsés vagyok: „Edit, ezért te dolgoztál meg!” El kell, hogy mondjam, igaza volt… Afrikában lenni és mindezt a csodát látni, az tényleg nem szerencse kérdése volt, hanem kemény munka mindkettőnk részéről. Megérdemeltük, hogy ott lehettünk.

DSCF2655

DSCF2653

20140301_140110

Our aim was to see “The big 5” such as; lion, leopard, buffalo, rhino and elephant. Anything else on the top was a bonus, such as the migration of the wildebeest, zebras, impalas, antelopes, giraffes, hippos, hyenas, black mamba, warthogs, crocodiles, monkeys, marabous and lots of other birds. We kept our fingers crossed and it all turned out well! Mohamed was telling us, that the creators of The Lion King were inspired by some rocks in the Serengeti National Park.

A célunk az volt, hogy „ A Nagy 5”-ként emlegetett állatokat lássuk: oroszlán, leopárd, kafferbivaly, orrszarvú és elefánt. Minden más, amit láttunk, csak ráadás volt, mint pl. a gnúk vonulása, zebrák, impalák, antilopok, zsiráfok, vízilovak, hiénák, fekete mamba, varacskos disznók, krokodilok, majmok, marabuk, és még sorolhatnám. Végig pozitívak maradtunk, és szerencsére minden jól alakult! Mohamed azt mondta, hogy Az Oroszlánkirály alkotói a Szerengeti Nemzeti Park köveit jelenítik meg a rajzfilmben.

DSCF2753DSCF2772

DSCF2565DSCF2622DSCF2628DSCF2662DSCF2708DSCF2741DSCF2807

DSCF2811

Our new place for the night was another camp site, so had to put the tents up again. This time, I was the one who said: “I am NOT GOING to help!” And the next minute, look what happened: This camp site was different from the previous one: different, because there were no fences at all! It meant at night any animal could have come close to our tent. Mohamed warned us, if we saw an animal with blue eyes: a hyena, but with red eyes: a lion. I think Bogi and me were just laughing too much about the fact and making up stories, because I have to admit we were “a bit” scared. None of us slept well that night, especially because we heard some hyenas very early in the morning. Anyway, we survived a night in the wild, in the middle of the Serengeti National Park and that means a lot!

Estére egy másik kempingben szálltunk meg, szóval megint fel kellett állítani a sártat. Ezúttal én voltam, aki azt mondta: „Én TUTI nem fogok segíteni!” És itt láthatod, hogy a következő pillanatban mit csináltam: Ez a kemping más volt, mint az előző: más, mert egyáltalán nem voltak kerítések! Ami azt jelentette, hogy éjjel bármilyen állat közel tudott jönni a sátrunkhoz. Mohamed figyelmeztetett: ha látunk valamit kék szemekkel: hiéna, de ha piros, az oroszlán. Azt hiszem Bogi és én már kínunkban nevettünk és sztorikat találtunk ki, mert be kell vallani „egy kicsit” azért mi is féltünk. Egyikünk sem aludt jól aznap éjszaka, különösen azért nem, mert korán reggel bizony hallottunk néhány hiénát mi is. Sebaj, végül is túléltünk egy vadkempinget a Szerengeti Nemzeti Parkban, és csak az számít.

DSCF2815DSCF2817DSCF2819

We continued our journey very early in the morning and went to look for some more animals (apparently they were more active then). It wasn’t just about the animals, it was also about the nature. The sunrise was incredible, magnificent and breathtaking. But I think for Bogi, the highlight of the day was this lonely lion.

Reggel nagyon korán sátrat bontottunk és folytattuk az utunkat. Állítólag állatlesre ez a legalkalmasabb idő, mert ilyenkor sokkal aktívabbak. Ez igazából nem csak az állatokról szólt, hanem természetről is. A napfelkelte valami lenyűgöző, csodálatos és lélegzetelállító volt. Bár azt hiszem Bogi számára a nap fénypontja ez a magányos oroszlán volt.

20140302_06313320140302_06362820140302_06474620140302_065847

20140302_071056

IMG_1420

DSCF2835DSCF2841DSCF2853DSCF2872DSCF2874DSCF2878

Left the Serengeri National Park and arrived to Simba Camp Site, in Ngorongore National Park, our last safari “accommodation” (no fence again!!!). This camp site wasn’t too busy, however this was the only one there for those, who wanted to visit the crater on the following morning, because of the location. Mohamed said there would be bush-pigs coming and visiting overnight, so we were not allowed to leave ANY food (e.g. sweets, fruit, piece of chocolate, biscuits, etc.) in our bags in the tent. The bush-pigs could smell it, and they could destroy the tent (or attack us). Haha, the previous night was nothing compared to this one… OMG! What was going to happen???

Elhagytuk a Szerengeti Nemzeti Parkot és megérkeztünk a Simba Kempingbe, ami már a Ngorongoro Nemzeti Park területén van. Ez volt az utolsó szafaris „szállásunk” (megint kerítések nélkül!!!). A kempingben nem volt nagy tömeg, annak ellenére, hogy ez volt az egyetlen hely, ahonnan másnap reggel a kráter felé lehetett indulni. Mohamed azt mondta, hogy majd éjjel jönnek a vaddisznók, ezért SEMMILYEN ételt (pl. édesség, gyümölcs, csoki, keksz, stb.) nem szabadott a sátorban, a táskánkban tartani. A disznók ki tudják szagolni és ledönthetik a sátrat (vagy rossz esetben meg is támadhatnak bennünket). Haha, az előző éjszaka semmi volt ehhez képest! Na, mit gondolsz vajon mi történt velünk?

20140302_160103

It was 3 am, when they arrived… I wasn’t brave enough to move and didn’t want to breath either! They were really close to me, only the wall of the tent between us, nothing else! A few minutes later they moved on and I gently asked Bogi: “are you awake?” And she started to laugh and said: “Are you kidding me? Of course I am!” Yes, we were scared but at the same time it was funny too. We heard the animals eating the grass, and were wondering “how come bush-pigs eat grass???” (Just keep reading, they were not bush-pigs…) An hour later it seemed all was good and we could go back to sleep, when a lion and some hyenas had broken the silence. We stopped talking again and Mohamed asked us from his tent: “Guys, are you still alive?” “Of course.” and continued laughing again… It has been the craziest night in Africa so far. When we got up in the morning (5am), we saw a big poo outside the tent. I was 100% sure, bush-pigs didn’t do anything like that. It must have been a bigger animal, like buffaloes?? Yes, it was right… So we were also visited by buffaloes overnight (they were the ones eating the grass), and how lucky we didn’t know that!

Hajnali 3 volt, amikor megérkeztek… Én nem voltam olyan bátor, hogy megmozduljak, de még lélegezni sem akartam. Ott röfögtek nagyon közel hozzám, csak a sátor vékony fala választott el tőlük, semmi más! Néhány perccel később továbbálltak, és halkan megkérdeztem Bogit: „Fent vagy?” Ő nevetni kezdett, majd ezt mondta: „Viccelsz? Ezt nem lehet nem-hallani!” Igen, féltünk, de ez egyben vicces is volt. Hallottuk, hogy az állatok ették a füvet, szóval ezen kicsit elgondolkoztunk: „mióta tépik a füvet a vaddisznók?” (Hát, csak olvass tovább, ezek nem vaddisznók voltak…) Egy órával később minden elcsendesedett, és úgy tűnt folytathatjuk tovább az alvást, amikor egy oroszlán vonyítása és hiénák törték meg a csendet. Megint abbahagytuk a beszélgetést és a nevetést, úgyhogy Mohamed átszólt az ő sátrából: „Még éltek?” „Természetesen!” de akkor már megint kitört belőlünk a nevetés. Idáig ez volt a legőrültebb éjszaka, mióta Afrikában vagyunk. Amikor reggel felkeltünk (5-kor), láttunk egy hatalmas „tehénlepényt” a sátor bejáratánál. 100%-ban biztos voltam, hogy a vaddisznók nem csinálnak ilyet! Ez csak valami nagyobb állat lehetett, mint pl. a kafferbivaly??? Igen, és ez beigazolódott… Szóval éjjel ők voltak azok, akik tépték a füvet! De még az a szerencse, hogy mi ezt akkor nem tudtuk!

It was a great pleasure to see the nature and how all the animals were coming alive. When we arrived to the crater, we saw a lion family, with the little ones too. Only a photo of a rhino was missing from “the Big 5” so we started to chase them, and everybody’s fingers were crossed. We had luck again!

Lenyűgöző volt látni, ahogy a természet és az állatok életre kelnek. Amikor megérkeztünk a kráterbe, láttunk egy oroszlán családod a kölykökkel. A „Nagy 5-ösből” már csak egy fotó hiányzott, az orrszarvúról, szóval keresésükre indultunk. Megint szerencsével jártunk.

20140303_060905[1]

20140303_064949[1]

IMG_1467

The crater itself was fantastic, the volcano last erupted 2 million years ago and lions, zebras, rhinos, antilops, elephants, etc. were living here in harmony. A piece of the crater was like a savannah, the other like a forest and there was a fresh water lake too for the hippos. Also this was the place where we had our breakfast: Nnko, Bogi, Edit and Mohamed. Unfortunately we didn’t see the flamingoes, because they were at the other side of the crater, but we captured everything else (on camera and in our heart too) what we couldn’t wish for more so we were happy to start our journey back to Arusha. The best (and only one) safari I have ever had🙂

Maga a kráter fantasztikus volt, utoljára 2 millió évvel ezelőtt tört ki a vulkán, aminek a helyén alakult, és oroszlánok, zebrák, orrszarvúk, antilopok, elefántok, stb. harmóniában éltek. A kráter egy része olyan volt, mint a szavanna, a másik egy erdő, de volt egy édesvízi tó is a vízilovaknak. Itt álltunk meg reggelizni: Nnko, Bogi, Edit és Mohamed. Sajnos a flamingókat nem láttuk, mert a kráter másik felén voltak, de minden mást megörökítettünk a fényképezőn és a szívünkben is. Nem is kívánhattunk volna többet, szóval nyugodt szívvel kezdtük meg utunkat Arusha felé. Ez volt a legjobb (és az egyetlen) szafari, amin valaha voltam!🙂

DSCF2903DSCF2904DSCF2907DSCF2913DSCF2916DSCF2917DSCF2920DSCF2953DSCF2964DSCF2971DSCF3019

DSCF2989

Back in the hotel it was an amazing feeling to have a shower, even if the water was cold, and wash our hair too. There was nothing like a comfy bed until the next morning.

Amikor visszaértünk a hotelbe, valami leírhatatlan érzés volt, hogy végre tudtunk zuhanyozni és hajat mosni, még akkor is, ha csak hideg víz volt. És egy kényelmes ágy a következő reggelig…🙂

This entry was posted in Feelings / Érzések, Story, with photos / fotókkal and tagged , , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s