Never ending bus trip / Végtelen utazás

If you remember one of my previous blog entry, we have already had a long bus trip to Arusha. Just to remind you: the coach had broken down and another bus company had taken us from Moshi to Arusha. We had to have another bus trip again and we knew it was going to be a long one, but did not expect that! This time we chose the company, who rescued us a few days ago, Dar Express. The distance between Arusha and Dar Es Salaam, the capital of Tanzania, is 644 kms. It usually takes 9-10 hours, as we were told… The road itself on a big part of the route was well maintained, but there were roadworks too, so that’s why it took us 12 hours to get to Dar, not because of a broken down bus. We could have chosen to fly to the capital (save some time), but thought we could see more from Tanzania while we were on the road. And we were right, the view was amazing and we got to see the Kilimanjaro again.

As we approached the capital, there were lots of cars everywhere, still rush hour. There was another bus next to us with open windows and some guys (from this coach) thought it would be funny to through some water to my face while I was talking to Bogi. I didn’t find it funny, only because it happened at the very end of a long trip and I had no patience by then. Well, I couldn’t do anything about it, but closed my window. But it was really hot and humid so to be honest I wasn’t surprised when the gentleman behind me started to complain. I explained what happened just a minute ago and he said he would guard us and make sure we were safe. I asked him whether he knew where our hotel was and he helped us to get a taxi when we got off the bus. Actually it was a really good thing to do, because all the taxi drivers attacked the coach, like hyenas, and tried to take our bags away and put them into their car. We said we already had a taxi, but they didn’t really care about that. From my point of view, it was a worse experience then the one in Nepal last year. In Kathmandu we were only surrounded by the local people at the airport but they didn’t try to touch our bags. Fortunately this lovely gentleman from the bus rescued us and we made a deal with his friend (registered taxi driver) who took us to our hotel, which was approximately 3-5 kms from the coach station. His English wasn’t very good, but he understood the name of the hotel and said he knew where it was. But still… first he took us to a different hotel, said it was a better one🙂 I tried to explain we already paid for the hotel and we did the reservation online, so he finally got it.

The Formula 10 Livingstone Hotel in Dar Es Salaam was an OK hotel, looked very pretty from outside, plenty of rooms on several levels, seemed clean but nothing extra. There was an A/C in our room as well as fridge and a little balcony. Unfortunately there was no restaurant, so at 8-8.30pm (already dark) we had to go somewhere to eat as we were starving. One of the hotel’s employee escorted to a local place where we bought some take away food and ate it in the hotel. It was life-saving! There was no problems with sleeping that night.

Ha még emlékszel az egyik előző blogbejegyzésre, már volt egy hosszú buszos utunk Arushába. Csak emlékeztetőül: a buszunk lerobbant és egy másik busztársaság vitt el bennünket Moshi-ból Arushába. Innen megint buszra kellett szállnunk, és tudtuk, hogy ez az út is hosszú lesz, de ezt azért nem vártuk! Ez úttal azt a busztársaságot választottuk, amelyik a megmentőnk volt pár nappal ezelőtt, Dar Express. A távolság Arusha és Dar Es Salaam, Tanzánia fővárosa között 644 km. Azt mondták, hogy általában 9-10 órás az út. Maga az út egész jó minőségű volt, de sajnos volt pár hely, ahol útmunkák folytak, és ez miatt tartott 12 órán keresztül, hogy elérjünk Dar-ba, nem pedig egy lerobban busz miatt. Választhattunk volna egy repülős utat is a fővárosba (időt spóroltunk volna), de azt gondoltuk, hogy többet látunk Tanzániából, ha a földön maradunk. És valóban, a táj lenyűgöző volt, és megint láthattuk a Kilimandzsárót is.

Ahogy beértünk a fővárosba, nagyon nagy volt a forgalom, még mindig csúcsidő volt. Volt egy másik busz is a mellettünk lévő sávban, nyitott ablakkal, és néhány srác azt gondolta (erről a buszról), hogy viccből vizet spriccelnek az arcomba, amíg Bogival beszélgettem. Én egyáltalán nem tartottam viccesnek, talán azért sem, mert már elfogyott a türelmem az út végére. Bár semmit nem tudtam tenni ellene, csak annyit, hogy becsuktam az én ablakomat. De hát nagyon meleg volt, és a páratartalom is magas volt, hogy őszinte legyek egyáltalán nem csodálkoztam, amikor a mögöttem ülő férfi panaszkodni kezdett. Elmagyaráztam, hogy mi történt csak egy perccel azelőtt, és azt mondta, majd ő megvéd bennünket. Megkérdeztem, vajon tudta-e, hogy merre volt a hotel, amit foglaltunk és abban is segített, hogy egy taxit kerítsen nekünk, amikor leszálltunk a buszról. Ami egész jól jött, mert az összes taxis megrohamozta a buszt, mint a hiénák, és megpróbálték a mi csomagjainkat a taxijukba tenni. Mondtuk, hogy nekünk már van taxink, de sokat nem törődtek vele. Szerintem ez az élmény sokkal rosszabb volt, mint Tavaly Nepálban, a reptéren. Kathmanduban ugyanis a helyiek ugyan körülvettek bennünket, de ők legalább hozzá sem értek a táskánkhoz. Szerencsére jött az a kedves férfi a buszról, és a segítségünkre sietett és megegyeztünk a barátjával (regisztrált taxi sofőr), hogy mennyiért visz el bennünket a hotelbe, ami kb 3-5 km-re volt a buszpályaudvartól. Nem volt valami jó az angolja, de megértette, hogy melyik hotelbe akartunk menni és tudta hol volt. De mégis… először egy másik hotelbe vitt bennünket, azt mondta, az jobb.🙂 Próbáltam elmagyarázni, hogy a szállásunk már ki van fizetve, úgyhogy megértette.

A Formula 10 Livingstone Hotel Dar Es Salaamban egy átlagos hotel, kívülről egész jól nézett ki, rengeteg szoba, jó néhány emeleten, tisztának tűnt, de semmi extra. Volt légkondi a szobában, meg hűtő, és egy pici erkély is tartozott hozzá. Sajnos étterem az nem volt, úgyhogy este 8-8.30 körül (már rég sötét volt) el kellett mennünk valahova kajálni, mert már éheztünk. A hotel egyik alkalmazottja kísért el bennünket egy helyi kajáldába, ott vettünk finomságokat, amit a hotelben fogyasztottunk el. Életmentő volt! Az alvással aznap este nem volt gond.

20140304_140325[1]

This entry was posted in Story, with photos / fotókkal and tagged , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s