Farewell / Búcsú

On the last day in Zanzibar, we got up early, as we had to check out from the hotel, but still had the full day on the island, so didn’t want to waist any time. I asked the hotel staff whether they can help me with my camera (I wanted to get a screw driver or something…) and they were so helpful. Called maintenance but that guy wasn’t able to do anything, but took me to other places around the town. Finally there was somebody who said he could do it, but with a deadline on Monday. I said I was leaving Zanzibar on the same day, so that wasn’t lucky. He suggested to get it dried on the African sun (with my SD card with a few photos on) and that was what I did. We checked out (left bags at the reception) and Bogi and me went to buy some presents. I didn’t want to buy many presents there, as I still have 2 weeks left in Africa and plenty of time to do so. But sometimes we got better deals when we bought more stuff, so I spent some money too. Had late lunch in the hotel, and started to write postcards for you guys. It was a big challenge, I have to say. All were posted at the airport in Zanzibar that night.

Az utolsó Zanzibáron töltött napon is korán kellett kelni, mert ki kellett jelentkezni a hotelből, de az egész napot még a szigeten tölthettük, szóval nem akartuk vesztegetni az időnket. Megkérdeztem a szállodában, vajon tudnak-e segíteni nekem a fényképezővel kapcsolatban (egy csavarhúzó jól jött volna…) és nagyon segítőkészek voltak. Hívták a karbantartót, de az a srác sajnos nem tudott segíteni, de elvitt egy pár helyre a városban… hátha. Végül is valaki elvállalta volna, de hétfői határidővel. Sajnos ez nem volt valami szerencsés, mert én azon az estén elhagytam Zanzibárt. Azt javasolta, hogy szárítsam ki (a memóriakártyámmal együtt, ahol a fotóim voltak) az afrikai napon, úgyhogy szót fogadtam. Kijelentkeztünk, de a csomagokat a recepción hagytuk és bementünk a városba ajándékokat venni. Én még itt nem akartam túl sok mindent venni, mert még mindig van 2 hetem itt Afrikában. Ebédet a hotelben ettünk és megkezdtük a képeslapok megírását, ami elég nagy kihívásnak bizonyult. Mindegyik aznap este lett feladva a reptéren.

20140308_170737

We both checked in; Bogi all the way to Vienna via Nairobi and Cairo and me to Harare, Zimbabwe via Nairobi. So we spent the night at the airport and expected to have wi-fi there to kill the time between flights, but it just didn’t work at all. There was only 1 restaurant called Java House, which was crowded when we arrived. The service we got was absolutely awful, it seemed the staff were unorganized and we had to wait a lot to get the food we ordered. I know we had plenty of time, but I was starving🙂 Actually it was worth waiting as the quesadilla was really nice.

Mind a ketten becsekkoltunk; Bogi egészen Bécsig, Nairobin és Kairón kersztül, én pedig Hararéba, Zimbabwéba, Nairobin keresztül. Az éjszakát a reptéren töltöttük, és hogy elüssük az időt a járatok között, arra számítottunk, hogy majd netezünk, csakhogy a net egyáltalán nem működött. Csak egy étterem volt a reptéren, Java Háznak hívták. Eléggé sokan voltak, amikor megérkeztünk, és a kiszolgálás borzasztó. Úgy tűnt a személyzet fel-alá járkált, néha feleslegesen is, egyáltalán nem volt szervezett, és a kajára is jó sokat kellett várni, mire kihozták. Persze tudom, nagyon sok időnk volt, de hát már kopogott a szemem az éhségtől🙂 Habár megérte várni, mert a quesadilla nagyon finom volt.

A few hours later it was time to say goodbye to Bogi. She was ready to go and before she hugged me said: “I don’t want a tearful farewell”. And that just made my eyes teary… We did have a lovely lovely time together, fantastic holiday with lots of laugh and marvellous new memories what we will always cherish.

Néhány órával később elérkezett a búcsú ideje. Bogi készen állt a hosszú útra, és mielőtt átölelt, ezt mondta: „Nem akarok könnyes búcsút.” És akkor kijöttek a könnyeim… Jó volt nagyon az együtt töltött idő, fantasztikus volt ez a 2 hét, sokat nevettünk és csodálatos új emlékekkel lettünk gazdagabbak, amire mindig emlékezni fogunk.

This entry was posted in Story, with photos / fotókkal and tagged , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s