Children need a helping hand / Nyújts kezet avagy kórház a város szélén

I have been on annual leave, away from home and away from my job. This is what I wanted: to switch my brain off. But it doesn’t mean I have stopped being who I really am: an oncology nurse. Here, on the other side of the world, South from the Equator, in an African country, Zimbabwe I had the honour to meet Andrea, who is the head of KidzCan and has been doing a fantastic voluntary job in the local hospital for 25 years. She has been helping some Zimbabwean kids diagnosed with cancer, and their families. When I say help it means: paying for the chemotherapy, paying for any blood treatment, paying mum’s and dad’s accommodations and of course giving support to them and making a difference in those little ones’ lives. She has got the time to listen and the ability to say the right words at the right time. She is full of energy and gives her heart to he patients.

Igaz, szabadságon vagyok, távol otthontól és távol a munkámtól és ezt akartam: kikapcsolni az agyamat. De ez nem jelenti azt, hogy megszűntem annak lenni, aki valójában vagyok: egy onkológiai nővér. Itt a világ másik felén, az Egyenlítőtől délre, egy afrikai országban, Zimbabwében az a megtiszteltetés ért, hogy találkozhattam Andreával, aki a vezetője egy KidzCan nevű alapítványnak és fantasztikus munkát végez immár 25 éve a helyi kórházban. Segít azoknak a zimbabwei gyerekeknek (és szüleiknek), akiket daganatos betegséggel diagnosztizáltak. Amikor azt mondom segítség, azt jelenti: fizetni a kemoterápiáért, fizetni a vérátömlesztésért, fizetni az anyukák és apukák szállásáért, és természetesen támogatni őket minden jóban és rosszban, jobbá tenni gyerkőcök hétköznapjait. Van ideje arra, hogy türelmesen meghallgassa a rászorulókat, és képes arra, hogy a jó időben és jó helyen a megfelelő szavakkal támogassa őket. Tele van energiával és szívét-lelkét a munkájának szenteli.

20140313_090340

20140313_095817

20140313_09123820140313_091305

There were more volunteers in the hospital, they usually go to the ward every day and play with the children. There was a playroom, where they could forget about their cancer and treatment. It was like kids in a nursery not on a hospital ward. However, this room looked really cluttered and busy. Andrea has been trying to do her best to create another playroom, but it needs painting and lots of colours to brighten up the casual days (same as the treatment rooms). And time… and of course money… But KidzCan prefers to spend the money on patients and equipment rather then paint. And in this case they can’t have both. But I know it would make a difference too.

Voltak más önkéntesek is a kórházban, ők általában minden nap odamennek az osztályra, és játszanak a gyerekekkel. Volt egy játszószoba, ahol elfelejthették a rákos betegségüket és a kezelést is. Inkább egy óvodára hasonlított, mintsem egy kórházi osztályra. Habár be kell vallanom, nagyon zsúfoltnak tűnt. Andrea minden tőle telhetőt megtesz, hogy egy másik játszószobát is létrehozzon, de azt szép színesre kellene festeni előtte, hogy megszínesítsék a szürke hétköznapokat (ugyanez vonatkozik a kezelőkre is). És idő is kellene… no meg persze pénz… De KidzCan inkább a betegeire és műszerekre költi a pénzt, mint festékre. És ebben az esetben sajnos mindkettőre nem telik. De azt is tudom, ez sokat jelentene nekik.

If you ever considered helping the Africans, please help KidzCan in Zimbabwe, even if you can give USD 1 (GBP 0.5). Please don’t hesitate to send an email to itsechohere@gmail.com to discuss the further details. Many thanks in advance.

Ha valaha is gondoltál arra, hogy segítsd az afrikaiakat, kérlek segítsd KidzCan Zimbabwében, még ha csak 1 Amerikai Dollárral is (ami kb. 180 Ft). Kérlek küldj egy emailt itsechohere@gmail.com -ra, hogy megbeszéljük a további részleteket. Előre is nagyon köszönöm.

The playroom / A játszószoba

20140313_09121620140313_09123020140313_09193120140313_092137

Giving sweets to the kids on the oncology ward / Cukorkát osztogatok a gyerek-onkológián

P3138393P3138394P3138395P3138399

This entry was posted in Feelings / Érzések, Story, with photos / fotókkal, zimbabwe and tagged , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s